Nudli

Nudlit készíteni jó. Nem csupan a hatalmas ragacsos tömeg dögöcsölése, a levegőben szálló liszt és a lapítón a tenyerem alatt mágikusan nyúló tésztafonál miatt. Nem is a prézli miatt, ami pedig önmagában is egy ok lehetne. Ilyenkor bevonja az embert valami védőpajzsszerű nyugalom. A negatív ingerfaktorok visszapattannak a mesés nudli-pajzsról, valahol a brüsszeli est csendjében elhajt egy autó és én csak sirítem sirítem a nudlitekercset. Megállt az idő. Nem gondolkozom az életemről a munkámról, honvágyam is messze jár és már lassan éhes sem vagyok. Elszámoltam persze a krumplikat, ezért jó sokáig tart. És aztán egyszer csak, mint mindennek, vége. Bezabálunk, és vár a mosatlan. A pajzs elszáll, késő van, lefekvés, holnap munka. Micsoda hétköznapi üdüll.