Na de nem ennek a mesebeli üzleti fogásnak, hanem inkább az olcsó repülőjáratoknak hála, hogy néha mi is van miről meséljünk hétfőn az irodában.
Például a világkiállítás utáni periódusban (www.expozaragoza2008.es), azaz idén ősszel hihetetlenül olcsón lehetett repülni Zaragozaba. Saragossa. Még a neve is ínycsiklandóan hangzik. Hűhaj, mi lehet ott!
Hát én megnéztem.
Először is van egy futballpálya méretű templom (hja, Spanyolország...ahol a hitet nem kiskanállal mérik). Mivel a nehéz kategóriás templomokhoz általában fűződik valami legenda, nem voltam meglepve, mikor az állt a templomajtónál található cédulákon, hogy XY szent apostol ide jott, de nem volt nagy sikere a tanitásának, ezért eljött hozzá (még éltében!) Szűz Mária (úgy értem, mind a ketten éltek még, igen). Azt tanácsolta, hogy építsen ide neki templomot. És ráadaásul adott neki egy kis faszobrot magamagáról egy oszlop-talapzaton. Jó. Történt mindez Krisztus után az első évszázadban.
Na de! Kettőt térsz a temploman ÉS. Kiderül, hogy ez nem is legenda, hanem a való szín igaz, hiszen ott áll maga a faszobor, made by az angyalok akik Szűz Máriát ide szállították, hogy beszéljen az apostol fejével! Úgy értem, hogy ott VAN, igen, maga a legenda tárgya! Az oszlopját meg is érintheted a márványfalba fájt kicsi, arannyal keretezett lyukacskán!
De olyan hosszú volt a sor, hogy ebbe nem álltunk be. Volt még egy hosszú sor, nézzük, ez mi az. Ez egy mellékajtón keresztül vezetett, gondoltuk, ott is van valami látnivaló. Ácsingóztunk ott pár percig, míg az egyik kedves szülő megkérdezte, hogy mi is a fotókért állunk? Ugyanis két szépen beöltözött ministráns napestig hordja a hívő szülők gyerekeit a kis faszobor mellé, szépen beállítják, fénykép, ölbe, vissza a szülőköz. És ezeket a fotókat elő is hívják a szent helyen.
Erre megéheztünk.
Semmi csűrés-csavarás, egyértelműen ki kell jelentsem: ez a tapas-ozás igencsak jó dolog! Maga az alapelv: mindenből amit kérsz egy kicsit kitesznek az asztal közepére, aztán onnan csipegethesz. Egy kicsi sült krumpli, kicsi lencse, olajbogyó, tonhal, kicsi ez, kicsi az. A "sztenderd" verzió valóban "csipegetésre" van szánva. A bárokban is MINDENHOL van valami effajta harapnivaló, szépen elrendezve egy kis vitrinben.
Na de a komolyabbnak kinéző éttermek is, ahol mi úgy értelmeztük, hogy ő is rendel valamit és én is rendelek valamit, és megesszük, úgy-e. Hát nem. Előbb kihozták az enyémet (logikus, saláta), az asztal közepére tették, és mi két kistányérral kétfelőlről hozzáláttunk. Aztán kihozták az övét. Bifsztek (nem tudom, hogy írják), fűszerezett nyers hús, az asztal közepére, mondjuk ebből én nem kértem. A legjobb része az, hogy csuklás nélkül rendelhetsz egy desszertet kettőnek, még a drágább helyeken is, ami egyértelműen előny (brüsszelben ezen kissé csuklanának). Semmi alakoskodás.
Visszatérve a "megkérdezte", illetve "rendel" részekre meg kell jegyezzem, hogy Spanyolországnak ezen a középtájon levő vidékén abszolút senki nem beszél angolul. Vagy franciául, magyarról nem is beszélve (románul viszont minden utcasarkon...-megj.). De az emberek vannak olyan vagányak, hogy csuklás nélkül elmutogatják például azt, hogy mi van a menün, hogy merre kell menni, hogy mi van a szerződésben (biciklikölcsönző). Szóval az emberek vagányak. (És nem sokat csuklanak.)
Ami igazából látnivaló errefelé az a Mudehar (mór) éptészet - még az autópályát is így hívják. Ezt nemigen lehet elmesélni. A szavak helyett álljon itt erről egy fotó. (A sötétben minden macska fekete - Ősszel Zaragozában is köd van.)
A visszatérésünkről "mit csinálsz, ha este 11-kor törlik a járatodat" címmel majd egyszer másszor.
