2008. szeptember 10., szerda

Egy ketto (mikrofonproba)

Mindig kellenek olyan estek, mikor az ember 7-kor elalszik, es felebred 10-kor es egybol mindenhez kedve tamad. Javasolnam, hogy ki-ki iktasson be a hetirendjebe legalabb egy ilyen estet, kiserletkeppen...

Ez is egy fajta brusszeli blog (ezert is van tobbek kozott ekezetek nelkul. No meg azert mert nem vagyok kepes kezelni ezt a csodalatos Mac-et).
Kicsit talan kevesbe EU-s inkabb onnan fakad, hogy most mar, egy ev ittlet utan kronikus kedvem van magyarul beszelgetni. Ehhez erto baratok szukeben, olvasni. Es mivel az idecipelt konyveim vegere ertem, hat irni. 

Erdekes fejlemeny, hogy hogy alakul az ember honvagya egy ev alatt. Alapallasbol nekem honvagyam nincsen. Tekeregtem en mar mindenfele videkre hosszabb idokre is, csak ezuttal a munkahely miatt kicsit olyan ijeszto veglegesseg-hangulata van. 

Az elso harom honapban meg az eso sem zavar. Itt eleg esos. Tiszta unnep, ha vegre kicsit kisut a nap. Ilyenkor az emberek ellepik a parkokat, teraszokat, alig talalni egy talpalatnyi zoldet vagy egy zsebkendonyi aszfaltot, ahol a tolongo emberek nem forditjak  a fejuket vagyakozon a nap fele. Iden nyaron ket nap volt, amikor 25 fok fole emelkedett a homerseklet. Sebaj, az elso harom honapban vannak rejtett zugok, illetve turistalatvanyossagok, festett ablakok, szecesszio.

Felev ittlet utan vegignez az ember az itt mulatozo nemzetkozi tarsasagon. Nem en talaltam ki, hogy kicsit olyan ez mint egy balathatatlan ideig tarto Erasmus osztondij. Mint mar emlitettem, szerintem kicsit ijeszto, hogy senki sem tudja, meddig tart. Lehet, hogy a maradano eletunk? Khmm.

Es itt felmerul a "hol a haza". Tovabbgondolas, ebbe most nem megyek bele.

7 honap utan tiszta bunnek tunik, hogy akarhol mashol teljenek a szabad napok mint "otthon". Keseruek az otthoni tortenesekrol szolo jo hirek, marmint amikrol lemaradunk. Meg a Felsziget, ilyesmi is csordultig telik pozitiv es szubjektiv toltettel, pedig egy-ket estenel tobbet soha nem toltottem ott. Nem beszelve fulunkbe jutott kirandulasokrol, spontan osztalytalalkozokrol.

9 es fel honap utan azon veszem eszre magam, hogy folyamatosan ismeros arcokat keresek a tomegben. Illetve ha kell, ha nem, ismeros arcokat latok. Nini, ez a buszsofor ugy nez ki, mint a fizikatanar, a fagyisneni mint Anyukam, az oltonyos az utcan mint az elozo munkatarsam, az az alak a moziban mint az unokatestverem, a kocogo a parkban mint kedves egykori baratom.

Es egy ev utan... Az ember nekikezd blogot irni maganak - mint az a labda abban a Robinson-szeru filmben (www.youtube.com/watch?v=64rbb00iX3I). Tom Hanks es az a csomagkuldo szolgalat... Most kezdek arcot pingalni a labdara.

Nincsenek megjegyzések: